Ványai retró avagy a Sárhajó Humán Iroda Alapítvány városunkban

Nemrég írtunk arról, hogy városunkban lévő székhellyel megnyílt a Sárhajó Humán Iroda Alapítvány irodája. Az alapítvány célja fiatal művészek, kutatók, írók, költők, továbbá minden egyéb kulturális tevékenység támogatása különös tekintettel a médiára, írott sajtóra, irodalomra. Fehér Józsefet arról kérdeztük, hogyan és miként indult útnak ez a kezdeményezés.

- Igen, a Körösladányi úton megkezdte tevékenységét a Sárhajó Humán Iroda Alapítvány. Kis szervezet ez, nem szeretném túlhangsúlyozni a jelentőségét, viszont komolyan gondoljuk. Profilunk kulturális jellegű, figyelünk a sajtó, a média világára, megpróbáljuk segíteni a keresztény egyházak működését, munkahelyet teremtünk, foglalkoztatunk. S hogy nálunk ez nem üres frázis, arra bizonyíték lehet, hogy márciustól egy pályakezdő van állásban nálunk, akit a járási hivatal foglalkoztatási osztálya támogat. Ha sikeresek leszünk, bővítjük a kört.

- Bevallom, amikor elindítottuk a szervezetet – némiképp ismerve a helyi viszonyokat – eszembe sem jutott együttműködést kezdeményezni az önkormányzat felé. Azt – éppen a foglalkoztatás miatt – kötelező jelleggel írta elő a járási hivatal. Mivel az alapítvány a munkáltató, a foglalkoztatási osztály pedig a támogató, nem értettem, mi szükség van az önkormányzatra, de (törvénytisztelő állampolgár lévén) elfogadtam a járás kérését. A szándéknyilatkozatot még megkaptuk az önkormányzattól, viszont az együttműködési megállapodást rendkívüli testületi ülésen (!) már nem támogatták. Csupán formai gesztus lett volna a szervezet létének tudomásul vétele, semmi több, ám ennek ellenére nem bólintottak. Tevékenységönket törvényesnek tartja a Gyulai Törvényszék, a foglalkoztatás elkezdődött, megvalósult a munkahelyteremtés, létezünk és folyt. köv.

Nem vagyok már mai gyerek, ismerem a rendszerváltás előtti világot is, abban nőttem fel, s mi tagadás, az eset kapcsán eszembe jutottak a régi, szépnek nem nevezhető idők, az úgynevezett kiskirályok kora a pártállamban, amikor a tanácselnök – vb-titkár – erős intézményvezető szentháromság élet-halál ura volt. Ha ők nem akartak valamit (vagy valakit), akkor abból nem is lett senki, semmi. (Dékány Imréig már nem mennék vissza, de lehet, hogy kellene).

Az elmúlt évtizedekben sok tehetséges ember felült a kispirosra azért, mert itt semmiféle lehetőséget nem kapott (a névsorolvasástól ezúttal eltekintenék), mindennek persze a település itta meg a levét. De ennek (szerencsére) már régen vége. A rendszerváltásnak abból a szempontból biztosan volt értelme, hogy a kiskirályok kora leáldozott. Ha az illetőben van kitartás, megvalósíthatja célját a hivatalok packázása ellenére is.

Nem vagyok naiv, sejtem, merről fúj a szél, bár nincs üldözési mániám és összeesküvés-elméleteket sem szoktam gyártani. Szánalmas akadékoskodás ez, a tisztelt grémium a kis civil szervezetben találja meg a nép ellenségét. Annyit elértek vele, hogy egy-két helyen úgy néztek ránk, mint Soros Gyuri bácsi ügynökeire („miféle szervezet az, amelyet még egy aláírással sem igazol a hivatal”), de mi már semmin sem elpődünk meg, arcizmunk sem rezdül. Nem nevezném a nyitottság csimborasszójának: még semmit sem tettünk, de már nem működnek velünk együtt. Miként Bizáncban: hosszú köpenyek alatt hosszú tőrök…

Érdekes, a sárga adócsekkekről sohasem felejtkeznek el, ebből a szempontból jó lokálpatrióták vagyunk. Még igazán el sem indultunk, de már rajtunk a pecsét – ez bizony a korlátoltság jele. Summa summárum, a történtek ellenére a normális kerékvágást hamar megtalálta a szekér, élünk és tevékenykedünk. Azért az jó lenne, hogy ott is értesülnének a történtekről, ahol a munkahelyteremtés és a foglalkoztatás mindenhatóságát hangsúlyozzák mostanság. Hadd tudják már meg, vidéken mire számíthat az a szervezet, aki ilyesmiben sántikál.

Nincsenek illúzióim, Vata és Borsa Kopasz földjéről ma is nehezen jutnak el az információk oda, ahová valók, bár nem is lehetetlen ezt elérni. Egyébként sok ványai ember érdeklődött és gratulált a kezdeményezéshez, sikereket kívántak. Végül is, csak ez a fontos, a többi nem lényeges. És mi nem vagyunk keskenyvágányúak: történt, ami történt, Dévaványának jó vezetőket és fejlődést kívánunk.

Híreink