Megőrizve tagságát a Magyar Írószövetségben, tagja lett a Magyar Nemzeti Írószövetségnek is városunk szülötte „Ványai” Fehér József. A Magyar Nemzeti Írószövetség pár kérdést intézett új tagjához.
Mikor ír?
Mivel közel három évtizedig újságíró voltam, kissé cinikus és kétértelmű válaszom úgy hangzik: amikor kell. Amúgy verset (ha nem elkoptatott a szó) ihletből, prózát pedig ihletből és elszánásból, de ezzel nem szeretnék fontossági sorrendet felállítani a műfajok között. Ha a kérdés időpontra vonatkozik, úgy azt kell mondanom, hogy amikor megengedhetem magamnak. Vagy ha muszáj. Nincs fix időm: lehet reggel vagy este, pirkadat vagy naplemente, hajnal vagy déli verő. Egy jónak gondolt sorért elalvás előtt kikelek az ágyból.
Mit olvas éppen?
A filozófia világtörténetét, Bartis Attlia „A nyugalom”-át, Seres Sándor „Kitépett lapok”-ját, és magyar irodalmi folyóiratokat folyamatosan. Egyszerre négy-öt könyvben „vagyok benne”.
Milyen jövőt gondol az irodalomnak?
Az irodalom örök és elpusztíthatatlan, bár ezt a rockról is állították már, és utóbbi mintha lustulna. Az irodalom viszont minden művészi megnyilvánulás egyik alapja, például nincs zseniális film kitűnő forgatókönyv nélkül, és így tovább, még a zene mögül is kihallik sokszor a „történet”. Az irodalom elfoglalja a helyét a neten, de nincs rá garancia, hogy ez már mindig így lesz.
Ki a kedvenc irodalmi hőse és mért?
Sok hősöm van, tekintettel arra, hogy szellemi mindenevő vagyok. Olvasom Illyés Gyulát és Charles Bukowskit, Temesi Ferencet és Garaczi Lászlót, Nádasdy Ádámot és Csurka Istvánt, és így tovább, közben ügyelek a minőségre. Agyamban olykor frissítem a legnagyobbak (Móricz, Krúdy, Ady, stb.) életművét, hősöm ilyenkor Túri Dani, Alvinczi Eduárd, és maga Ady. Nem gondolom, hogy az irodalmi tehetség szekértáborhoz való tartozás kérdése.