Hihetetlen, de ahogy fejlődik a technika úgy fejlődik vissza az ellátásunk legalábbis az egészségügyben. A történet ott kezdődik, hogy egy átlag nyugdíjasnak (amennyiben bírja még erővel) munkát kell vállalnia, hogy ki tudja fizetni a rezsijét illetve meg tudjon élni normál szinten.
Nos mint ismeretes, hogy munkába tudjon állni valaki, előzetesen orvosi vizsgálatra kell menni normális esetben. Szűk pátriánkban most városunkat vesszük példának. Az, hogy nincs tüdőszűrés és ezért ell kell utazni még talán valahogy meg is emészti az ember, bár itt megjegyzendő, hogy anno ez is kötelező volt minden évben ahol a Művelődési Házat alakították át ideiglenesen szűrővizsgálati pontnak.Most arra nem térünk ki, hogy amióta ez nincs vajon hányan hunytak el többen tüdőrákban stb., mert borítékolható, hogy volt értelme az évenkénti szűrésnek ha statisztikát megnéznénk.
Ma manapság Dévaványán ez úgy működik, hogy az orvosi beutaló megléte mellet, időpontot kell kérni a szűréshez, mely általában pár nap. Ha ezek megvannak, át kell utazni jó esetben Szeghalomra, (természetesen saját költségen) ahol némi várakozás után 1700Ft ellenében megtörténik a szűrővizsgálat. Az eredmény kiadása régebben úgy „működött” hogy vitt a páciens egy saját magának felcímzett borítékot, és abban postázták neki az eredményeit, de ma már ezt is megszüntették az illetékesek, hiszen a szűrővizsgálatot követően a páciens visszautazik Dévaványára, majd pár nap múlva ismét átutazik Szeghalomra a szűrővizsgálati eredményért.
Ilyenkor jogosan merül fel az emberekben, hogy ez nem fejlődés, hanem visszafejlődés! Gondoljunk bele, hogy idősebb korú lakostársaink többsége nem valószínű, hogy autóval rendelkezik.
Egy rövid írás arról, hogy hogyan is zöllesztették le az egészségügyet fokról fokra Magyarországon
A Népköztársaság idején a rendszer ideológiai indíttatásainál fogva jelentősen bővítette a dolgozók ellátásait. Ebből az időből származik a mai terhességi-gyermekágyi segély is. 1948-tól folyamatosan bővült a biztosítottak köre, a mezőgazdasági szövetkezetek megállapodásokat köthettek a társadalombiztosítási szervekkel a tsz-tagok betegségi ellátására. A kisipari szövetkezetek tagjai először önkéntes lehetőséget kaptak, majd 51-től a kötelező biztosítás alá estek. Biztosítottak lettek továbbá az egyházak lelkészei és családtagjaik valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók is. Az 1950-es évek második felében a néhány évvel azelőtt politikai okokból nyugdíjuktól megfosztottak visszakapták nyugdíjukat, az 1960-as években pedig az 1945 előtti nyugdíjjogosultságuktól megfosztottaknak, de 1945 után a minimálisan kötelező tíz évet teljesíteni nem tudóknak nyugdíjat állapítottak meg, az államosított kisiparosok, kiskereskedők stb. pedig ha képtelenek voltak a tíz év minimális szolgálati időt megszerezni, méltányossági alapon kaptak nyugdíjat.
Az első egységes nyugdíjtörvény az 1950. évi 30. számú törvény volt, amely kiterjedt minden, az állami társadalombiztosítás keretében betegbiztosításra kötelezett dolgozóra, az ipari szövetkezetek tagjaira, illetve az ezekről a helyekről nyugdíjba vonulókra. E törvény különböző korhatárt állapított meg férfiaknál és nőknél: a férfiaknál 60 év, a nőknél 55 év jelentette a korhatárt. Az új törvény szigorította a jogosultsági feltételeket, a korábbi 400 járulékhétről 10 év szolgálati időre, valamint ekkor jelent meg az a szabály, hogy ha valaki indokolatlanul 5 évig nem teljesít szolgálatot, annak korábbi évei elvesznek. A tb-járulék 10% lett, melyből betegségi ellátásra 6%-ot, a nyugdíjakra és baleseti ellátásokra 4%-ot fordítottak.
Az 1954. évi 28. számú törvény megszüntette a kettős korhatárt, nyugdíjminimumot állapított meg (havi 500 Ft-ot).
1964. augusztus 1-től az év végéig a társadalombiztosítás szervezetének egységesítéséről szóló állami rendeletek, valamint a vonatkozó SZOT-szabályzat értelmében a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központnak és helyi szerveinek, az Országos Nyugdíjintézetnek, a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézetnek és helyi szerveinek, továbbá az Újságírók Szanatórium Egyesületének társadalombiztosítási feladatait egy intézmény, a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) Társadalombiztosítási Főigazgatósága és annak ügyviteli szervei látták el.
1967-ben bevezették a gyermekgondozási segélyt. (GYES)
Az 1975. évi II. törvény 22 éven keresztül szabályozta a magyar társadalombiztosítást. A törvény négy biztosítási ágat, a betegségi és anyasági ellátásokat, a családi pótlékot, a nyugellátásokat és a baleseti ellátásokat foglalta törvényi keretbe. Az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása a törvény hatálybalépésétől kikerült a társadalombiztosítás finanszírozásából. Ettől kezdve az ellátások állampolgári jogon nyújtott és az állami költségvetésből finanszírozott, az állami egészségügyi rendszer keretében igénybe vehető szolgáltatásként működtek.
1985-től bevezették a gyermekgondozási díjat (GYED).
1989-ben a társadalombiztosítást leválasztották az állami költségvetésről. 1990-ben önállóvá vált az addigi társadalombiztosítási rendszerben szabályozott családi pótlék és állampolgári jogon járó ellátássá vált, ugyanakkor ebben az évben az addig állampolgári jogon nyújtott egészségbiztosítási szolgáltatások visszakerültek a társadalombiztosítás kötelékébe. A rendszerváltás után megjelentek a piacon a magán-egészségügyi szolgáltatók és az önkéntes egészségpénztárak, a hálapénz (paraszolvencia) gyakorlata változatlan maradt. Kialakult a kettős praxisok átláthatatlan rendszere.
1993-ban kimondták az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság és igazgatási szervei szétválását, a magyar társadalombiztosítási két biztosítási ágra szakadt: az egészségbiztosításra és a nyugdíjbiztosításra. A két biztosítási ág pénzforrásait az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap tartalmazza. Az Alapokat a Kormány felügyeli. Így jött létre 1993-ban az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (NYUFIG) és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. (OEP)
1997-ben megszülettek a mai társadalombiztosítási rendszer alapvető törvényei, amelyek 1998-tól léptek érvénybe:
A társadalombiztosítás ellátásaira és magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény és a végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI.5.) Kormány rendelet;
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény és a végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6) Kormány rendelet;
A kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és a végrehajtásról szóló 217/1997. (XII.1)Kormány rendelet;
Az 1975. évi II. törvény hatályát vesztette, jogosultság alapúvá vált a hozzáférés az állami egészségügyi ellátórendszer szolgáltatásaihoz.
A többpilléres nyugdíjrendszer, a magánnyugdíjpénztárakról és a magánnyugdíjról szóló 1997. évi LXXXII. törvény.
1999. január elsejétől az egészségbiztosítótól és a nyugdíjbiztosítótól az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), 2011. január 1-től Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) járulékigazgatóságához került a járulékok nyilvántartása, beszedése és ellenőrzése.
2017. január 1-től Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőre (NEAK) változott az OEP neve, november 1-én a NYUFIG pedig beolvadt a Magyar Államkincstárba.
2020. június 1-jétől már a sürgősségi egészségügyi ellátás is jogosultságkötelessé vált. Ezután a magyar állami egészségügy utolsó alanyi jogon járó, térítésmentes szolgáltatásáért is fizetni kell vagy valamilyen legális juttatáshoz (például: nyugdíj, járadékok, segélyek) kötött az ingyenes igénybevételi lehetősége.
Egészségügyi szolgáltatási járulék
Magyarországon az egészségügyi szolgáltatási járulékot akkor kell havonta megfizetni, ha egy belföldi magánszemély nem rendelkezik biztosítási jogviszonnyal, így nem jogosult egészségbiztosítási szolgáltatásra más jogcímen. Ilyen jogcím lehet például munkaviszony, egyéni vállalkozói státusz, hallgatói jogviszony stb.
Az egészségügyi szolgáltatási járulék összeg változásai:
2011. január 1. – 2011. december 31. 5100 Ft
2012. január 1. – 2015. december 31. 6930 Ft
2016. január 1. – 2016. december 31. 7050 Ft
2017. január 1. – 2017. december 31. 7110 Ft
2018. január 1. – 2018. december 31. 7320 Ft
2019. január 1. – 2019. december 31. 7500 Ft
2020. január 1. – 2020. december 31. 7710 Ft
2021. január 1. – 2021. december 31. 8000 Ft
2022. január 1-től 8400 Ft