Pap Tibor még a békeidőkben, 1985-ben választották meg tanácselnöknek, és egészen 2013-ig vezette városunkat példaértékűen. Pap Tibor több évtizedes közszolgálat után – 2013. augusztus 5.-ei hatállyal – mondott le tisztségéről.
Pap Tibor 1950. július 28-án született Dévaványán. Már ifjú korában megmutatkozott műszaki érdeklődése és tehetsége, így belső indíttatásból fakadó többre törekvése okán először 1975-ben az Ybl Miklós Építőipar Főiskola Építőipari Kar magasépítő szakán végzett üzemmérnökként, 1992-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézetében fővállalkozó-szaküzemmérnöki diplomát szerzett, majd a Debreceni Egyetem Agrártudományi Műszaki Főiskolai Karán 2007-ben magasépítési, mélyépítési és mélyépítés műtárgy szakterületen építési műszaki ellenőri végzettséget.
Közszolgálati munkáját is a folyamatos többre törekvés jellemezte. Előbb 1968-1974-ig a Dévaványai Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának alkalmazottjaként dolgozott, az évek során számos felelős beosztást betöltve. A rendszerváltás előtti közigazgatási vezetői funkcióknak megfelelően 1979. júliusától – 1984. márciusáig az Ecsegfalva Községi Tanács VB titkára volt. 1984-től egy évig Dévaványa Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkáraként, 1985-től a rendszerváltásig Dévaványa tanácselnökeként, ezt követően pedig töretlen népszerűséggel napjainkig Dévaványa Város polgármestereként szolgálta szűkebb hazájának polgárait.
A hosszú évek alatt több szakmai elismerésben is részesült. A Tanács Kiváló Dolgozója címet 1982-ben kapta meg, az Oktatási és Közművelődési Miniszter 1984-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítette, a Békés Megyei Tanácstól a Településfejlesztő Társadalmi Munkáért elismerést 1983-ban kapta meg.
Kiváló Köztisztviselő címmel 2000-ben jutalmazták és ekkor megkapta a Belügyminiszter által adományozott köztársasági címerrel ellátott aranygyűrűt is. 2014-ben Dévaványa Város képviselő testülete Dévaványáért kitüntetésben részesítette Pap Tibort.
Pap Tibor sikeres és példamutató közéleti életútja azt példázza, hogy különösen nagy és szép feladat megtanulni az emberekkel való bánásmódot és ez neki mesterfokon sikerült. Szakmai életútja során mindvégig tanult és fáradhatatlanul dolgozott, hogy megfeleljen a hivatása és a polgárok által támasztott elvárásoknak. Életútja kivételesnek mondható, mert a közigazgatásban nem sok embernek adatik meg, hogy négy és fél évtizeden át töretlen kedvvel és energiával dolgozhasson embertársaiért.