Vannak még tettre kész, segítőszándékú emberek Magyarországon

Tehetetlenül nézni, amint a vonat elrobog a zokogó kislánnyal, aki hiába próbál leszállni, nem tud mit csinálni – minden szülő rémálma ez, amit Szaniszlóné Palcsik Edit (36) át is élt néhány nappal ezelőtt, írja a Blikk.hu

Az édesanya gyerekeivel és keresztlányával szerdán egy budapesti kalandparkba indult Dunakesziről. Úgy tervezték, hogy vonattal mennek, a 3 óra 56-kor érkező szerelvényt várták az állomáson sok másik emberrel együtt.

Kislánya, Zoé (7) szállt fel először a vagonba, ő pedig a másik két gyerek segítségével próbálta feltolni a meredek lépcsőkön a babakocsit. Még nem jutottak fel az első lépcsőfokra sem, amikor becsukódott az ajtó.

– Elkezdtem nyomni a nyitógombot, mint egy őrült, de nem történt semmi – emlékezett az anyuka. – Zoé döbbent tekintettel nézett vissza rám az ajtó túloldaláról, láttam, hogy sírásra görbül a szája.

Ahogy az ajtó becsukódott, el is indult a vonat. Edit rohanni kezdett a szerelvény után, puszta kézzel ütötte a kocsit, hátha észreveszi valaki, és megállítja a vonatot. Közben kiabált a gyereknek, hogy nem lesz semmi baj, és a következő állomásnál szálljon le, de a szerelvény egyre gyorsult, majd kifutott a pályaudvarról. A szinte sokkos anya a pénztárhoz rohant segítségért, itt azonban nem tudtak mit tenni, a forgalmi irodába irányították a nőt, akinek közben még arra is ügyelnie kellett, hogy a vele lévő másik két kisgyerekkel is minden rendben legyen. A forgalmista közben ugyan megpróbálta felhívni a következő állomást, de Dunakeszi alsón senki nem vette fel a telefont. Editnek már fogalma sem volt, mit tegyen, amikor a keresztlánya megrángatta a karját: Zoé közeledett feléjük.

– Nagyon sírtam, amikor elindult a vonat, azt hittem, örökre elveszítem anyát – mesélte a Blikknek a kislány. – Amikor a vonaton a felnőttek látták, hogy sírok, hárman is odajöttek, mondták, hogy nyugodjak meg. Az ajtó mögött hallottam, hogy anya kiabál, de nem mertem volna leszállni. Aztán amikor megint megállt a vonat, egy bácsi kintről kinyitotta azt ajtót. Azt mondta, menjek vele, visszavisz anyához.

Zoé nyomában a megmentő is megérkezett Edithez, megnyugtatta, hogy minden rendben van. Kiderült, hogy végignézte az állomáson zajló drámát, egyből a kocsijába pattant, és padlógázzal a vonat nyomába eredt, amit a következő állomáson be is ért.

– Olyan sokkos állapotban voltam, hogy a nevét sem tudtam megjegyezni. Szeretném, ha jelentkezne, és megköszönhetném neki – mondta Edit, aki felháborítónak találja, hogy a kalauz nem győződött meg arról, mindenki felszállt-e a vonatra. Azt fontolgatja, panaszt tesz a MÁV-nál. A vasúttársaságot a lap hiába kereste, lapzártáig nem válaszoltak nekik.

Forrás: Blikk.hu
Cs. K.